Csendes7

(A Jenői Napló 2008. augusztusi számában megjelent beszámoló a csendes7ről.)
 

Ifjúsági Csendes7

Hittel kérje, semmit sem kételkedve
(Jakab 1,3)

Istennek legyen hála ez az év sem telt el Ifjúsági Csendes7 nélkül. Hiszen ma már annyira természetes, hogy különböző táborokba megyünk, ahol edzeni, lovagolni, kenuzni, táncolni lehet, mindent megteszünk testünk egészsége és szépsége érdekében, ugyanakkor elfelejtjük, hogy lelkünk legalább ennyire igényli a gondozást, törődést. Az erre vágyó fiatalok immár hatodik alkalommal találkozhattak itt Diósjenőn. Az ország különböző településeiről érkeztek, sőt még határon túlról is. Jó volt látni, hogy a református templom és parókia környéke újra benépesedett és a kert is megtelt a táborozók sátraival. Öröm volt találkozni a régi ismerősökkel és új arcokat felfedezni. Sikerült - ha csak egy hétre is - kizökkeni a mindennapok zajos, sivár világából és végre elcsendesedni, az Úrra figyelni.

Összefoglalva a hét eseményeit: Délelőtt nagyon jó előadásokat hallhattunk életünk fontos kérdéseiről. Választ kaptunk sokunkat foglalkoztató témában, mint pl. terveink, döntéseink, pályaválasztás, párkapcsolat, függőségek, kudarcok, mélypontok. Az ezt követő csoportbeszélgetés jó lehetőség volt arra, hogy a hallottakat még jobban elmélyítsük. Az egymással őszintén megosztott tapasztalatokból sokat tanultunk. Az esti áhítatokon Ábrahám életének változásaiból megérthettük, hogy ma is lehet több hittel élni és hogy Isten ígéretei mindig beteljesednek. Örültünk, hogy esti alkalmainkra nem csak a táborozók, hanem a faluból is sokan eljöttek. A hallott ige üzenete, a „zenés dicsőítések, lelki énekek” mindannyiunk szívét megérintették. Ami még nagyon tetszett az a „10 percezés”. Ez egy olyan alkalom, amikor egy lelki vezetővel személyesen beszélgethettünk gondjainkról, kételyeinkről, vagy egyszerűen azért, hogy valaki minket is meghallgasson. Jó volt beszélgetni, együtt imádkozni, Jézus közelségében lenni, ugyanakkor a testi felüdülés sem maradt el. Kirándultunk, strandoltunk, akadályversenyt szerveztünk, színdarabot rendeztünk, volt foci, röplabda, ping-pong, csocsó, igazi tábortűz, no meg nagyon sok jókedv és öröm. Vasárnap az úrvacsorai istentisztelet után nehéz szívvel vettük tudomásul, hogy véget ért a tábor, hiszen jó volt nekünk itt lenni!

Hála az Úrnak ezért a lehetőségért és köszönet mindazoknak akik ebben segítettek. Megköszönjük a helyet, a szervező munkát, a lelki szolgálatokat és imádságokat. Reméljük, hogy az a lelki útravaló, amit a héten kaptunk, Istenben gazdagodni fog a következő évig, amikor újra találkozhatunk.

Hoffmann András és Edina