Csendes7 Diósjenőn

(A Jenői Napló 2007. augusztusi számában megjelent beszámoló a csendes7ről.)

 

Csendeshét Diósjenőn

 

Van minden évben egy hét, amire egész évben jó gondolni, és a következő ilyen alkalmat már alig várja az ember. Nekem már magától értetődik, hogy ha augusztus, akkor Diósjenő. A faluban ugyanis ezen az egy héten az ország legkülönbözőbb pontjaiból összegyűlnek a hívő fiatalok – idén már az ötödik diósjenői református ifjúsági csendeshétre, – hogy közösségben legyenek, együtt imádkozzanak és jól érezzék magukat. Örülök, hogy mikor visszanézek erre az idei egy hétre, az a jóleső érzés van bennem, hogy most sem kellett csalódnom. Hetvenen voltunk, és néhány ember kivételével a templomkertben vertünk sátrat. A földön alvás ugyan nem mindig volt olyan kényelmes, mint az otthoni puha ágy, de ez a hét sokkal inkább a lelki megpihenés időszaka, mint a testi kényelemé. Ez a lelki feltöltődés most sem maradt el. Délelőttönként a tábor  lelkipásztorai „Az elfelejtett tükörkép” címmel tartottak elgondolkodtató, megindító előadásokat az egészséges énképről, alaposan körbejárva a témát. Volt szó bűntudatról, szégyenérzetről, elfogadottságról, a világban betöltött szerepeinkről, a fájdalmas emlékeinkről – s arról, hogy mindez milyen hatással van arra, hogy mit gondolunk magunkról. Minden alkalommal azt éreztük, hogy személyesen rólunk szólnak az elmondottak, s így mindenki örömmel, néha szomorúan vagy mélyen  elgondolkodva hallgatta az előadókat. Ezeket az alkalmakat a csoportbeszélgetések követték, a fiúk és lányok kor és nem szerint kialakított csoportokban, őszintén beszélgettek egymással az aznapi témáról. A délutáni szabadprogramra már kevésbé volt jellemző a csendeshét „csendes” jelzője. A mozogni vágyók fociztak, röplabdáztak, néhány „szurkoló” pedig jókedvűen – és néha elég hangosan – buzdította őket. Mások sétáltak, beszélgettek vagy akár a templom árnyékában dőltek le egy kicsit aludni. Jól éreztük magunkat. Az esti áhítaton örömmel vettük, hogy nagyon sok diósjenői is csatlakozott hozzánk,  és közösen hallgathattuk a lelkipásztorokat Péter apostol életéről. A diósjenőieket ezen kívül számos más dologért is köszönet illeti. Nagyon sok természetbeni és pénzadományt is kaptunk, így ehettünk például naponta friss gyümölcsöt és lekvárt, a kirándulás után a finom pörköltöt, és pénteken a kapott pénzből tudtunk fasírtot vacsorázni. A kedvességet, a szeretetteljes fogadtatást és bánásmódot is külön köszönjük. A szervezőknek a sok munkát, a lelkészeknek az alapos készülést, mindenkinek köszönet, aki azért munkálkodott, hogy jó legyen ez a tábor, de legfőképp Istennek, hogy alkalmat teremtett, közösséget és jó időt, valamint megajándékozott minket a jelenlétével, egy nagy adag lelki feltöltődéssel és sok jó baráttal. Ha Ő is úgy akarja, akkor jövőre ugyanitt. Már alig várom!

 

Engler Márta