Jé, már haza is értem alig egy óra alatt, persze ez Máté kocsijával egész könnyű volt, meg útközben Márkot is kitettem a bocskainál.
Máté most valahol az egyik emelkedőn liheg Szilaj nevű kerékpárján, én közben már le is zuhiztam. Márk végig a Rádió1-et bömböltette, de nekem csukva volt a fülem, a tábor énekeit idézgettem fel magamban, és azt, hogy mi minden vár rám ebben az évben. Mert én innen számolom az új évet lelkileg. Most egy elég fura év vár rám, sok minden további fog ettől függeni, legalább is úgy tervezem. Ha testileg nem is, lelkileg megpróbálok közel maradnihozzátok. A tábortűznél hirtelen nem jutott eszembe semmi, de amit mondtam, igaz volt, nem vártam semmi nagánéleti változást a tábortól, ennek megfelelően nem is történt semmi ilyesmi. De a félreismert atya nagyon megfogott, mert tavasszal 18 év után találkoztam apámmal, és ott voltam három hétig, kissé vegyes kép alakult ki róla bennem, de most, hogy egy évig kint leszek, remélem változik a helyzet. No, hát szerényen ennyit. Ti jöttök.
Kizárt, hogy Máté
Kizárt, hogy Máté lihegjen a biciklin. Máté sportember, és minden reggel tejet iszik.
Én idén nem voltam ott, viszont pont emiatt is nagyon kíváncsi vagyok az áhítatokra, meg a képekre, szóval jöhetnek
Hozzászólás